A kalendárium nyomtatott naptár.

A szó a görög kaleo = kikiált, illetve a latin Calendae Januariae = január első napjának nevéből származik.

Az első magyar naptárt a történetíró Székely István készítette (valószínűleg lengyel minta szerint) 1538-ban, Krakkóban. „Mikoron minden nemzetet látnék, hogy az ü nyelvén Calendáriumot szerezne, igen jónak vélem én is, hogy a magyar nyelvre a Calendáriumot fordítanám, kiből megtudhatnák a gyermekek, nemcsak az innepeket, hanem hány hét lenne minden esztendőben a hús hagyat, mely nap lenne meg az újság, hány órán támadna fel minden napon az nap; mikort kezdetnék el a tavasz, nyár, ősz, tél, kibe ennek felette becsináltattam a magyar Cisiót (csízió), hogy könyv nélkül is az innepeket megvehetnék, kivel vélém, hogy valamit használnék a magyarul olvasó gyermekeknek,...” – írta kalendáriuma ajánlásaképpen.

A rendszeres magyar kalendárium-nyomtatás a XVI. szá­zad végén indult meg, a XVII. századból már 150 nyomtatott kalendáriumot ismerünk. A leghíresebb kalendáriumokat Kassán, Debrecenben, Csepregen, Nagyszombaton, Bártfán és Lőcsén nyomták.

A kalendáriumok hagyományosan két részből állottak: a naptárból meg az oktató és olvasmányos részből.

A naptári részben, a lapok alján az egyes hónapokra vonatkozó rigmusok voltak, a második részben csillagászati adatok, krónika, időjárási megfigyelések, politikai események és jövendölések. Tudósított járványokról, hitbéli dolgokról, sokadalmak, vásárok helyéről és idejé­ről, postajáratokról.

A XVI–XVII. században a kalendárium minden művelt ember fontos olvasmánya volt.

E kalendáriumok történeti és néprajzi értékét növelik az üresen hagyott lapokra írt személyes bejegyzések.

A kalendáriumokat év közepén adták ki annak érdekében, hogy év végére az ország legeldugottabb részére is megérkezhessen.

A csízió latin eredetű szó, hajdan verses naptárt jelentett, mely nagyon tömören tartalmazta a hónap nevét, a fontosabb névnapokat, ünnepeket, tennivalókat, sőt némi álomfejtést, csillagjóslást és időjóslást is.

Az első magyar csízió a kéziratos Peer-kódexben maradt ránk a XV. századból. A népnyelvben még a XX. század közepén is élt a naptárnak ez a régi elnevezése.

Egyik szólásunk is őrzi e szót: „érti a csíziót” – mondják arra az emberre, aki okos, ügyes, hozzáértő. Eredeti jelentése szerint: aki érti a csíziót, el tudja olvasni, és meg is tudja fejteni a kalendáriumot.