 
|
Szivárvány-palackposta 27.
 SZIVÁRVÁNY- és NAPSUGÁR-PALACKPOSTA NYÁRI BÚCSÚ Kedves gyermekolvasóink és felnőtt barátaink! Március 14-én titeket és magunkat is biztatva Vörösmarty Mihály sokat idézett sorával indítottuk vesztegzáras üzeneteinket:
„Nincs veszve bármi sors alatt, ki el nem csüggedett.”
Közel három és fél hónap telt el azóta, és mi a kezdeti döbbenet és rémület után, a bizonytalanság, a tilalmak súlya alatt megismertük az összefogás, a helytállás, az áldozat új minőségeit. Meghallottuk a csendet. Megkóstoltuk a nyugalmat. Felfedeztük családunkat. Felfedeztük magunkban az alkotót. A hiányban rejlő atomenergiát.
Mint a hajótörött, a kétségbeesett kapkodás után keresni kezdtük a szabadulás útjait. Vízre bocsájtottuk első palackpostánkat. Összesen 67 palacküzenetet küldtünk nektek mesével, verssel, elgondolkodtató kérdésekkel és játékos feladatokkal, csodaszép rajzokkal, fényképekkel.
Palackpostáink célba értek, hiszen temérdek visszajelzést kaptunk, és ti is küldeni kezdtétek nekünk a bezártság idején született munkáitokat. Ezernyi alkotás érkezett, ezek közül a Ti küldtétek rovatban száznál többet közöltünk.
Az optimistának nincs tragédiája — írta Gagyi József a kommunizmus sötétjében. A Napsugár és a Szivárvány a járvány korlátai közt is megtalálta a hozzátok vezető utat. Köszönjük, hogy előnkbe szaladtatok, hogy Palackpostánk nem monológ, hanem párbeszéd volt.
Köszönjük író, költő és grafikus munkatársainknak, valamint az óvónőknek, tanítóknak, szülőknek, hogy Palackpostánk egy percig sem árválkodott üresen.
Most örüljetek a nyárnak, mi pedig készítjük a szeptemberi Napsugárt, Szivárványt, és készülünk a személyes, igazi találkozásra. Viszontlátásra!  Sólyom Andrea tanítónő harmadikos diákjai a zilahi Mihai Eminescu Iskolából ezt üzenik: Viszlát ősszel, Napsugár! Ha tenger nem is, de valamilyen víz csak akad ezen a nyáron is, amibe belecsobbanhatunk. SZŐCS MARGIT versével kívánunk boldog lubickolást!
A TENGER
A tenger hullám-fondorlat, vízzé varázsolt gondolat. Mélyén fürdik sok titok: kagylók, rákok, polipok. Én sem vagyok benne más, csak egy rég várt csobbanás. Küldünk nektek egy kis kóstolót a szeptemberi Szivárványból.
Nézegessétek a felhőket kedvenc cicátokkal, Pufikával, és színezzétek ki Kovács Réka Rhea rajzát.
 Gyermeknapi üzenetünket és Baley Endre tréfás versét közös Palackpostában küldjük el nektek, kedves apró és nagyobbacska olvasóink!
Kívánjuk, hogy napsugaras-szivárványos legyen ez a napotok, mókásak a szüleitek, tornyos a fagyitok!
BALEY ENDRE
Példakép Apu, anyu csupa móka, gondoskodó példakép, néha viszont olyan furák, rohangálnak szerteszét. Tudom, nekik sok a dolguk, nem jut mindenre idő, sokszor nem is válaszolnak, olyan nagy a hajcihő. Reggelente anyu kérdi: – Mi legyen a vacsora? Apu meg azt mondja: – Mindegy, de ne megint tarhonya. – Újra híztam negyven dekát – sóhajt gyakorta anyu. Mire apu: – Így is tetszel. Elég nagy a kertkapu! – Te beszélsz, te pocak-pocok – folytatódik a csörte –, ahelyett, hogy piszkálódnál, nézz inkább a tükörbe! Apu, anyu csupa móka, gondoskodó példakép, büszke vagyok mindkettőre, jaj, az élet csudaszép!  A rajz alkotója Nagy Zsanett, Bak Márta tanító néni negyedikes diákja a kolozsvári Sigismund Toduță Zenei Főgimnáziumból  Szoboszlai-Vass Lara, illetve Purcar Damarisz rajza. Mindketten désiek, tanítójuk: Czirmay Júlia. 
CSEH KATALIN
Színországban Színországban jártam, Színkirály udvarában, elmesélem, hogy mit láttam. Fölvonult a színszemélyzet: udvarnokok, komornyikok, istállófiúk, szobalányok, kamarások és szakácsok. Mind színesen pompázott, a szemem is káprázott. Akáclila, bíborvörös, rőtbarna, tearózsaszín, zuzmózöld, bársonyfekete, porcelánkék, ribizlipiros, aranysárga volt a személyzet ruhája. Ámultam és bámultam, már-már belekábultam, ám hirtelen, láss csodát: elém toppant a királylány. Elvarázsolt lényével, búzavirág szemével... Így hát végül letelepedtem, Színkirálylányt nőül vettem, Színország polgára lettem. Apósom, ha nyugdíjba vonul, engem nevez ki utódul. Színország királya leszek, ha elszürkülsz, kiszínezlek.
 Horváth Adél és Oláh Martin Dániel dési előkészítő osztályosok, Czirmay Júlia tanító néni kisdiákjai. Rajzuk jól illik ehhez a vershez. 
Jankó Ágnes óvó néni csoportja a kolozsvári Vidám Vonatocska Óvodában krumplipecséttel és villával festett sok-sok színes tulipánt a királykisasszony kertjébe. 
MÁSZÁROS MÁRIA
Májusi eső  A rajzot készítette Józsa Dávid, előkészítő osztályos Nyárádszeredában. Tanító nénije Marton Irénke. Májusi eső, vígan pergő, szépen zengő áradás. Kicsi kertemnek, szép rétemnek, zöld erdőmnek bő áldás. Aki ezt hallja, megsokallja, azt morogja: Elég lesz! Tavaszi eső, teli a teknő, a búza megnő, kenyér lesz!
21. Szivárvány-palackpostánk, Mészáros Mária Májusi eső című verse annyira tetszett a dési Purcar Damarisznak, hogy megtanulta, szépen el is mondta. Szülei lefilmezték, Czirmay Júlia tanító néni pedig elküldte nekünk. Különbségkereső játék
Kedves Gyerekek! Dorottyával és Barnabással együtt Kiskertész-nagypapától megtanulhattátok, hogy a részletekre bizony nagyon oda kell figyelni egy kiskertésznek. Hogy ezt gyakoroljuk, s nagypapáékat se feledjük el a kényszer-szünidőben, Müller Kati rajzán néhány részletet megváltoztattunk.
Hány különbség van a két kép között?
 Hogy a játék örömét senkitől se vegyük el, arra kérünk Benneteket, hogy csak a felfedezett eltérések számát írjátok meg hozzászólásban!
Szeretettel gondol rátok a rovat szerzője, Nagy Zsolt
TÓTH ÁGNES
Pongrác, Szervác, Bonifác Hej, ti három, fagyos szentek, kertem alján mit kerestek? Honnan jöttök, hova mentek? Májusban mért dideregtek. Siessetek, mert már fázom, lefagy a rügy minden ágon. Rossz termés lesz, ha még sokat keringtek a kertek alatt.  Mintha havas lenne, de nem az! Mit festett meg Albert Eszter, Kátai Judit tanító néni nyárádszeredai kisdiákja? Még a nyárfáim is fáznak havaznak, úgy citeráznak. Sőt a kocsonyám is remeg, Egyétek meg, és menjetek! Nosza, gyorsan lóduljatok! Délirányba forduljatok. Ott a nap majd felmelegít, Kiolvadni biztos segít. Arrafelé, meglátjátok, bundátokat eldobjátok. Ha elmentek, mi se fázunk, Nap fényében kivirágzunk. Pongrác, Szervác, Bonifác — három névnap május közepe táján. Azért hívják fagyos szenteknek őket, mert ilyenkor általában lehűl az idő.
BALAJTHY FERENC
GYÍ! LOVAGOLÓ Szép szürke ló, hátán nyereg, Szőrén üld meg, hogyha mered! Sarkantyú és kengyel sem kell, Versenyezhetsz bősz szelekkel! SZAMARAGOLÓ Kóbor barát csacsin csücsül, Sörény a fék, kormány a fül. Ha a szamár makacskodik, Szegény csuhás imádkozik. TEVEGELŐ Teveháton tevegelhetsz, Játszóházba se kell menned. Púpja legyen kettő vagy egy, Tevegelsz, ha a teve megy! ZEBUGOLÓ Zebu hátán sem búsulok, Kapaszkodok, boldogulok. Ha a zebum úgy akarja, Zebugolunk zebu dalra! KUTYAGOLÓ Kutyaszánon kutyagolás: Csizmaszárba szorult futás. Ember nem ül kutyaháton, Csak kutyagol kutyaszánon. (JEGES) MEDVEGELŐ Fehér bundájába bújok, Jégről-jégre hogyha úszok. Hidegtől én ott sem félek, Jéghegy hátán is megélek! PAPAGOLÓ Papa hátán, hidd, a legjobb, Onnan le nem pottyanhatok. Papám hátán boldog leszek, S amerre megy, arra megyek.
  Uța Caius, előkészítő osztályos tanuló rajzát Reich Annamária tanító néni küldte el a szatmárnémeti Rákóczi Ferenc Iskolából.
CSEH KATALIN
Ablakvers Kicsi ablak, nagy ablak, tudd, magadra nem hagylak! Rácsos ablak, vakablak, mesélj csak, én hallgatlak! Tolóablak, rózsaablak, mosolyogj a kelő napnak! Bukó-, nyíló ablakok, napsugár táncoltatók… Ablakmélyedésben várlak, de ha nem jössz, hol talállak?  
Purcar Damarisz rajzát Czirmay Júlia tanító néni küldte el Désről, a Balázs Kristófét pedig Marton Irén tanítónő Nyárádszeredából.
Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntjük. Nekik szánt Palackpostánkba verset és a ti munkátokat csomagoltuk. Öleld meg szorosan édesanyádat, hogy érezze, mennyire szereted!
Szivárvány-palackposta 17.
ANTAL ANDRÁS
Kelep
Néhány napja Gólyaanya fáradtan megérkezett, Gólyaapa szárnyát csapta, s örömében kelepelt. Fészke szélét javította, ágakat, mohát hozott, Gólyaanya elégedett, mosolyogva pihen ott. Csőrével a tojásait ide-oda forgatja, Vigyázz, vigyázz, nehogy rálépj! — párját így igazgatja. Gólyaapa szófogadó, csak a fél lábára áll, Jól tudja, hogy nemsokára kikel mind a négy tojás.  Albert Hanna, Gáll Ida tanító néni csíkszentdomokosi előkészítő A osztályos diákjának kollázsa. A gólya nálunk rak fészket, költ és neveli fel fiókáit, a telet viszont Afrikában tölti. Évente kétszer megteszi a 12 000 km-es utat.
Kedves Gyerekek!
Szivárvány-palackposta 16.
A kényszer-szünidőben a járvány miatt Dorottya és Barnabás sem látogathatta meg kiskertész-nagypapát és nagymamát olyan rendszerességgel, mint ahogyan azt korábban szokták,
 Müller Kati rajza Sok szép virágot, ízletes zöldséget ültettek, vetettek az elmúlt hetekben, hisz ennek az időjárás is kedvezett.
Mindannyian reméljük, hamarosan újabb közös kalandokban lesz részük nagypapával, amiről majd a Szivárvány hasábjain is beszámolnak.
Kiskertész-nagypapának, nagymamának, Dorottyának és Barnabásnak már nagyon hiányoztok. Megsúgjuk halkan, hogy hamarosan a Kiskertész történeteknek egy újabb, állandó szereplője is lesz. De ez maradjon meglepetés!
Addig is küldjetek fényképeket, rajzokat, mutassátok meg, ti hogyan kertészkedtek otthon, a kiskertben vagy az erkélyen!
Szeretettel gondol rátok a rovat szerzője, Nagy Zsolt  Nyitrai Zsófi, Tunyogi Katalin tanító néni unokája Dániában ültette el a nagyváradi nagyszülőktől kapott palántákat.  Dunai Erzsébet nyugdíjas tanító néni tordai kertje.  Apával kertészkedünk – üzeni Szabó-Mara Örs, Török Mária tanító néni harmadikos diákja a csíkszeredai Petőfi Sándor Iskolából.
TÓTH ÁGNES
Dínomdánom Hallod? Cseng-bong a kis harang, azt énekli: giling-galang. Esküvő van, lakodalom, lesz ma bőven eszem-iszom. Nagy mulatság, dínomdánom, a cimbalmos jó barátom. Lányok haja libben-lobban, cipőcskéjük koppan-dobban. Fidres-fodros a szoknyájuk, irul-pirul az orcájuk. Nem árulnak petrezselymet, velük ropják a legények.  A rajz alkotója Bálint Panna, Bak Márta tanító néni negyedikes diákja a kolozsvári Sigismund Toduță Zenei Főgimnáziumból Manapság sok gyereknek van ikertestvére, aki vele pont egyidős, és legtöbbször nagyon hasonlít rá. Az ikerszavak is nagyon hasonlítanak egymásra, játékos szóismétlések, csak egy-két hangban különböznek, kötőjellel fűzzük össze, vagy egybeírjuk őket. A magyar nyelv hetén játsszunk az ikerszavakkal!
 A szalárdi előkészítő osztályos Szabó Lorándnak nemcsak Kőrösi Mária tanító néni hangja, hanem a néptáncpróbák is nagyon hiányoznak. Pávát készített, mert az az álma, hogy egyszer ő is eljusson a Fölszállott a páva műsorába. Jobban szeretném én Jobban szeretném én, ha a napi leckém, nem a neten kapnám, ezért most e sirám. Jobban szeretném én, hogyha még az idén együtt az osztályban haladnánk sorjában. Figyelhetnénk újra, ékes élőszóra, hisz a tanítónké zeng, mint az ábécé. Tanítóm s szüleim most is összefogtak, tudom, hogy nem hagynak, haladásra bírnak, de mégis szeretném végre már a leckém úgy kapni, mint régen, nemcsak itt a neten, mert már nagyon uncsi... Hiányzik a suli!  Zsigmond Dóra, Vita Piroska tanító néni negyedikes disznajói diákja e vers nyomán rajzolta le magát, amint a számítógép előtt ülve, az osztályteremre gondol.  Kátai Kristóf előkészítő osztályos olvasónk munkáját Marton Irénke tanító néni küldte el Nyárádszeredából. Fokozatok Nem kastély, csak házikó, házikóban ágyikó s tiritarka ládikó, ládikón málinkó, málinkóban ének, énekben lélek, lélekben sóvárgás, sóvárgásból sok parányi vágy gurul, gurul, lásd, szerteszéjjel, öblös nagy álmok színültig telnek nappal és éjjel.  Nagy Henrietta, maroskeresztúri olvasónk rajzát Nagy Izabella tanító néni küldte el palackpostánknak. Harmadik fakanál Anya arra kért, adjam vissza a fakanalat, mert ez már a harmadik, amit eltüntettem a konyhából. Elmagyaráztam neki, hogy a varázseszközök néha álcázzák magukat. Így történhetett, hogy azt hitte, amit keres, az egy fakanál. Tulajdonképpen csak hasonlít egy fakanálra, de valójában nagy erejű varázspálca.  Nagy Bella, Marton Irénke tanító néni előkészítős kisdiákja Nyárádszeredából küldte a tavaszi kollázst. Cin-cin Cin-cin, cincogok, Én a kisegér vagyok, Bekukkantok a kamrába, Átszaladok a konyhába, Tej, vaj, lyukas sajt, Van-e a fedő alatt? A cicák még lustálkodnak, A fotelben nyújtózkodnak, Dél lesz, mire ébrednek, Addig megreggelizek. Bajszom a tejfölbe mártom, Megjött még két jóbarátom, Cin-cin, cincogunk, Hej, milyen jól megvagyunk! (A cicáknak ma ebédre Egy kis tejfölt meghagyunk.) 
TÓTH ÁGNES
Szivárvány-palackposta 9.
Várakozás Sül a kalács, fő a leves, rétes is lesz, szép leveles. Töltött bárány, rántott szelet, kicsi Sári örül, nevet. Piros tojás van a tálban, lila virág a vázában. Bársony ruha kicsi Sárin, ki aggódva áll a sámlin, úgy kukucskál az ablakon, locsolóit várja nagyon. Várja, mert ha meglocsolják, nagyobbra nő — mind azt mondják. S ha megnő, örül majd Sári, lába alá nem kell sámli. E zene túlzeng majd minden harangot, S betölt e Húsvét majd minden reményt. (Juhász Gyula: Húsvétra) Molnár Krisztina rajza
Minden tavasz, minden Húsvét diadal.
Kiemel a tél, a reményvesztettség kútmélyéből. Boldog, áldott Húsvétot kívánunk minden felnőtt és gyermek barátunknak! A Napsugár és a Szivárvány szerkesztősége Kolozsvár, 2020. április Kedves Gyermekolvasóink
és Felnőtt Barátaink! Amikor húsvéti üdvözletünket terveztük, nyomtattuk, még híre-pora sem volt a vesztegzárnak. Nem tudtuk, csak megéreztük, hogy a szokottnál is nagyobb gondok kútmélyéből emel majd ki bennünket a Húsvét öröme.
Szeretteink között, otthonunkban szerényebben, csendesebben, de talán mélyebben tudjuk átélni Jézus figyelmeztető áldozatát és erőt adó feltámadását.
Örömünket és szeretetünket ajándékkal fejezzük ki: kinyomtatva nem juthatott el hozzátok, hát fogadjátok, olvassátok a világhálón elküldött húsvéti üdvözletünket és az áprilisi Napsugárt meg Szivárványt:
 Reméljük, hogy a tanév vége előtt elvihetjük nektek „élőben” is.
Áldott, boldog Húsvétot kívánunk!
Imre segít anyukájának a húsvéti nagytakarításban. Megígérte, hogy rendbe teszi a szobáját.
Harmincezer szívdobbanás. A Napsugár és a Szivárvány kis csapata meghitt, derűs, bizakodó Virágvasárnapot kíván mindenkinek, aki úgy érzi, gyermeklapjaink nagy családjához tartozik.
 László Richárd Ámon Márk, II. osztályos a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban. Nagy odaadással festette ki Máté-Wátzek Orsolya Napsugár-palackpostában küldött rajzát.
SZENT FERENC IMÁJA
Uram, tégy engem békéd eszközévé, gyűlölködő szívbe szeretetet vessek, bűnösöknek bocsánatot, kétkedőknek hitet adjak, elesőknek támaszt nyújtsak, hol viszály van, békét hintsek, sötétségbe fényt vihessek. Ó, Mennyei Atyám, add, hogy jobban szeressek megérteni mást, mint megértést keresni, vigasztalni, mint vigaszra várni, szeretni, mint szeretetet lesni. Mert csak ki ad, az kap valójában, megbocsátást csak megbocsátó nyerhet. Önmagunk számára meg kell halnunk, örök életre úgy ébredhetünk csak.
KISS LEHEL
Szivárvány-palackposta 4.
Mese a három építészről
Volt egyszer, hol nem volt, s minden bizonnyal megvan még ma is az a Boldog Tornácos Házikó, amely ennek a történetnek élő szemtanúja volt. Két gerendája közé feszített ki hálót a pók, s vetett magának pihe-puha ágyat. Eresze alá beköltözött a fecske, vagyis abba az erődítménybe, amit oda sárból tapasztott. Sem a macska, sem a szél nem tudja azt megostromolni! A csiga pedig ott lakott a küszöb melletti sarokban, takaros, tekeres házába behúzódva.
Ott élt egymással jószomszédi szeretetben és tiszteletadásban egy fél nyáron át a három építész: a pók, a fecske és a csiga — míg egyszer csak be nem lopódzott közéjük a kíváncsiság. Elkezdte furdalni az oldalukat. Kis idő múlva jött a szájtátós csodálkozás — az is közéjük lopódzott. Aztán, mint az ilyenkor rendesen lenni szokott, megérkezett a sárga-fekete irigység is. Nézte, nézte egymást — illetve egymás építményét — a három építész, és morfondírozott feje búbját vakarászva.
— Jaj, de szép! — mondta mindannyiszor a fecske és a csiga, mikor a pók kifeszített hálójára pillantott.
Mert szép volt az csakugyan! A felkelő nap vakító sugarai vakítóan szikráztak a háló szálain sorjázó harmatgyöngyökön. A csiga még be is húzta egyik szemét. Olyan volt az a háló, mint valami pazar csillagkép szépen elhelyezve az ég határtalan boltján.
— Jaj, de jó! — mondta mindannyiszor a pók és a fecske, mikor a csiga takaros, tekeres házára pillantott.
Mert jó volt az csakugyan! Ahová a csiga ment, ment vele a ház is nappalistól, kamrástól, kádastól, függönyöstől. Nem kell abba visszarepülni, nem kell azt foltozgatni sosem. Ha szél fúj, eső esik, pillanatok alatt bent terem a jó melegben, s aludhat kedvére kényelmesen a csiga.
— Az az igazi! — mondta mindannyiszor a pók és a csiga, mikor a fecske magaslati erődítményére pillantott. Valódi bástya az, nemcsak holmi szemkápráztató délibáb! Kemény, mint a kő, tartós, mint a cédrus, nem szaggatja szét egy lódarázs, ha nekimegy. Nem holmi meszes, papírvékony váz az, hanem igazi lakhely és igazi védelem!
Így morfondírozott magában — illetve egymás között — a három építész, de nem az irigység, hanem a jószomszédi szeretet győzött: megegyeztek, hogy egy napra, erre a verőfényes, nyári napra átadják egymásnak a házukat.
Szaladt a pók, rohant a takaros, tekeres csigaházhoz. Úgy kapkodta mind a nyolc lábát, mintha parázson járt volna, eleven parázson. Széles mosollyal bújt a csigaház alá, s magára borította. Igen ám, csakhogy annyira sima volt az oldala, hogy nem tudott felkapaszkodni benne, visszacsúszott mindannyiszor.
— Jaj! — kiáltotta visszapottyanva a fűre. — Jaj! Jaj! Jaj! — hallotta a saját hangját sokszorosan, mert fülsiketítően visszhangzott a csigaház.
Aztán megpróbálta másképpen. Megfordította az aljával felfelé, úgy próbált leereszkedni. Megcsúszott, s villámgyorsan siklott lefelé! Hiába próbált kapaszkodni nyolcféle módon. Lejjebb-lejjebb-lejjebb-körbe-körbe-körbe-ja-a-aj! Elszédült, mire az aljára ért. Na, de most már hogy másszon ki innét?
Közben a fecske ott repdesett a pókháló előtt, mint egy nagyra nőtt kolibri. Csőrével megérintette az egyik fonalat, s — hopp! — elpattant, akár egy hegedűhúr. Csak a pók észre ne vegye! — forgatta ijedten körbe a fejét. Mikor próbálta visszailleszteni valahogy, elszakadt egy másik szál is. Hogy lehet itt tojásokat költeni?
Míg a fecske a pókhálóval bajlódott, a csiga boldogan vette birtokba az igazi erődítményt az eresz alatt. A fészek szélén jobbra-balra nézelődve még el-elámult a pompás kilátáson, majd óvatosan elindult lefelé. Melegséget, puhaságot érzett. Hogy hamarabb a fészek közepén legyen, elrugaszkodott, és belevetette magát a melegségbe, puhaságba. Ez nagyszerű! — gondolta magában, és elkezdett hempergőzni. Hapci! — tüsszentette el magát, és hempergőzött tovább. Hapci! Ni, te! Megfáztam volna? Szeme kezdett hozzászokni a félhomályhoz, s észrevette, hogy egész testét apró tollpihék borítják. Szeretett volna tőlük megszabadulni, mert már nagyon viszketett mindene, de nem tudott sehogy sem. Hapci! Ide se jövök többet! — gondolta, mikor nagy nehezen kimászott a fészek peremére. Alig várta, hogy az ő kis takaros, tekeres házikójában legyen végre, nem vágyott kipróbálni a pók hálóját.
A fecskét sem érdekelte már a csiga háza, csak a fészkét, csak az ő kis váracskáját akarta. A pók is hazafelé vette az irányt, mihelyt kiszabadult a csiga házából. Úgy kapkodta mind a nyolc lábát, mintha parázson járt volna, eleven parázson.
Mindenik visszatért a saját hajlékába, egy szót sem szóltak egymásnak élményeikről. Hallgatott a három építész, a fecske, a pók, a csiga — úgy nézték a bíbor naplementét.
— Milyen szép! — szólalt meg hosszú idő után az egyik.
— Milyen jó! — toldotta meg a másik.
— Milyen igaz! — sóhajtott a harmadik.
És a Boldog Tornácos Házikóra lassan ráborult az este.
 Mészáros Eszter Hanna, első osztályos szilágycsehi olvasónk rajza
Czirmay Júlia tanítónő dési kisdiákjai örömmel teljesítették a feladatot:
 Madár Emma  Purcar Damarisz  Rusu Márk Ryan 
 Szabo Dávid 
 Szoboszlai-Vass Lara  Kiss Janka, Sólyom Andrea harmadikos tanítványa a zilahi Mihai Eminescu Iskolában a tanító nénitől kapott feladatlapra rajzolta le a pók, a csiga és a fecske házát, no meg a tömbházat, amiben ők laknak.
LÁSZLÓ NOÉMI
Szivárvány-palackposta 3.
Kajamese
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás Tengeren is túl, ahol a levél a fáról le sem hull, volt egyszer egy ország. Ebben az országban füstöltek a kémények, ételillatfelhő úszott az égen. Lábasperemhez koccant a fakanál, késél alatt hersegett a hagyma. A kredencek nyögve roskadoztak a felkockázott zöldség, gyümölcs súlya alatt, odébb halomban állt bazsalikom, borsikafű, zsálya.
Történt ugyanis, hogy Vörösbegy, az ország királya hetvenhét éves lett. Jó ura volt népének a király, egyáltalán nem háborúzott, világéletében csak azzal törődött, mi lesz reggelire, ebédre, vacsorára. Hetvenhetedik születésnapján, miután az ünnepi reggelit az utolsó morzsáig pocakjába pakolta, Vörösbegy magához rendelte főtanácsadóit, Bíborban Született Padlizsánt és Rettenthetetlen Paprikát.
— Kire hagyjam a királyságot? — kérdezte.
— Felség, talán egy feleség... — próbálkozott Padlizsán.
— Nincs énnékem széptevésre, udvarlásra, házaséletre időm! — horkantott Vörösbegy. — Tudod te, mennyi csipegetnivaló, kóstolgatnivaló, eszegetnivaló akad széles e világon?
— Csipeget, kóstolgat, eszeget, aztán se feleség, se utód, ezt jól elintézte, felség! — reccsent a királyra Paprika. — Rendezzen kegyelmed fergeteges főzőversenyt, aki azt megnyeri, arra szálljon Kerekbendő-ország koronája! — mondta, és ravaszul Padlizsánra kacsintott.
Tetszett Vörösbegynek az ötlet, s mivel jó néhány óra volt még ebédidőig, követeket menesztett a birodalom minden zugába, hogy tudassák: aki ebédre a legínycsiklandóbb levest főzi, arra száll Kerekbendő-ország koronája.
Rohant is a birodalom apraja-nagyja a konyhába. Rotyogott a krumplileves, paradicsomleves, karalábéleves, tökleves, hagymaleves, céklaleves, szilvaleves, almaleves, készült a rántás, ereszték, galuska, gombóc, szórták a gőzölgő fazékba a sót, borsot, cukrot, kaprot, s még ki tudja, mi mindent.
Paprika és Padlizsán is nagy gonddal kavargatott, ki-ki a maga főzőfülkéjében.
Igen ám, csakhogy amint a reggelizőteremből az ebédlőbe átvonult, Vörösbegy kis vargabetűvel a birodalmi konyha fele vette útját, ott is egyenesen a kamrába sietett, ahol alaposan megdézsmálta a süteményes polcot, kikanalazott három üveg áfonyalekvárt, és eltüntetett egy üstnyi madártejet. Mindezt sósuborkával és meggybefőttel nyomtatta le, de akkor ennie kellett rá még egy kevés mákos gubát, másfél képviselőfánkot, egy tál fahéjas tejbegrízt és a biztonság kedvéért még egy jó merítőkanálnyi tegnapi pörköltet, mert korgó gyomorral mégsem vonulhat palotájában az ország ura!
Mire az ebédlőben felállított asztal díszhelyére ült, Vörösbegyet elővette az émelygés.
Sorra hordták elébe a pompás leveseket. Legtöbbnek már az illatától elborzadt, de amit nagy nehezen megkóstolt, attól is azonnal elfordult. A királyválasztó ebédre összesereglett hívek hüledezve nézték Vörösbegyet, el nem tudták képzelni, mi történt legendás étvágyú uralkodójukkal. A király intett, hogy tegyék csak a leveseket az asztalra, ő majd mindet megszemléli, fontolóra veszi a dolgot, és dönt.
Volt a palotában egy kis kukta, Jancsi, akinek szöget ütött a fejébe, hogy a király milyen sápadt. Kutya legyek, gondolta magában, ha nem ette degeszre magát, mialatt az ebédlőbe vonult. No, de könnyen segíthetünk ezen! S azzal Jancsi leszökött a konyhába, térült-fordult, s mire fönt az émelygő Vörösbegy az asztal végére ért a levesvizsgálatban, Jancsi kukta apró lábosban orra alá tolta a seszínű levest, lecsapta mellé kis cseréptálban az olajban pirított zsemlekockát.
— Ezt egye kegyelmed, ettől helyrejön a gyomra! — mondta Jancsi a királynak, és nyújtotta az ezüstkanalat.
Vörösbegy beleszagolt a levesbe, majd amúgy álltában belemerítette a kanalat a híg lébe, és lenyelte az első kortyot. Meglepően könnyedén lecsusszant. Ezen felbátorodva Vörösbegy zsemlekocka után nyúlt. Forró volt, sós, ropogós. Szinte könyörgött egy kanál levesért. Amire ismét kockát kellett enni, mert a könnyen csusszanó lének íze alig volt. Hatása ellenben annál több! A király homloka kisimult, gyomrából eltűnt a kellemetlen, feszítő érzés.
— Emitt a levesek levese, amott pedig Kerekbendő-ország jövendő koronás királya! — mutatott Vörösbegy ezüstkanalával a lábosra, majd Jancsi kuktára. A hívek kalapjukat a mennyezetre hajigálták örömükben, hogy megoldódott az utódlási gond, csak Padlizsán és Paprika állt lilán-vörösen az ebédlőtrón két oldalán, hogy hiába sütöttek-kavartak, Jancsi kukta nagy királygyógyító buzgalmában lefőzte őket.
— Érdekes — pattogott Paprika —, hogy jó urunk főtanácsosai főztjét, a szabógallérlevest és a szarvasgombás zellerkrémlevest figyelemre sem méltatta, miközben a te semmi kis fazekadba könyékig belekóstolt! Mit főztél, édes fiam, hogy királlyá kotyvasztottad magad?
— Köménymaglevest, tanácsos uram — jelentette Jancsi. — Ükapámtól tanultam futkosó legényke koromban! Aki a hasát fájlalta, ezt kapott. De meg is gyógyult tőle, annyi szent!
Így lett Jancsi kuktából Kerekbendő-ország koronás királya.
Aki nem hiszi, járjon utána!
CSEH KATALIN
Szivárvány-palackposta 2.
Altató Alszik a kisbaba, szundikál, beles az ablakon holdsugár. Alszik a cica, szendereg, moccan egyet, megremeg. Alszik a felhő, bóbiskol, pufók arcán csillagpor. Alszik a város, szunyókál, toronyóra csöndben jár. Alszik a világ, fújja a kását, magához szorítva őrzi az álmát.
ANTAL ANDRÁS
Szivárvány-palackposta 1.
Tavasz Most már tudom, itt a tavasz, Elmondom, hogy honnan, Veréb Mama erkélyemen Alapos szemlét tart. Fecskefészek érdekelné, Költözne a készbe, Márciusban, áprilisban, Nyugodtan henyélne. Szökken, fordul, szárnyát csapja, Párját hívogatja, Új lakását az erkélyen Bátran mutogatja... Ekkor én a függöny mögül Ránézek keményen – Veréb Mama fordul egyet, S messze száll serényen.
NAGYÁLMOS ILDIKÓ
A kézmosás öröme Szappanozz, ne habozz, ne tiltakozz, csatlakozz! Súrold, dörzsöld, sikáld, ne mondj semmit, csináld! Számolj húszig lassan, merülj el a habban! Jaj, de nagy zajt csaptam. De hol van a szappan?
|
|
www.napsugar.ro 50 éves a Napsugár 30 éves a Szivárvány 55 éves a Napsugár 60 éves a Napsugár Napsugár Kiadó, Kolozsvár, 2006–2021
|
|
